KONCERTEK
Rozsnyói Péter
2019. szeptember 27. péntek
Harmónia Jazzműhely
Budapest Jazz Club
A Downbeat kritikusa, John McDonough meghatározása szerint a „zenészek zenésze” olyan muzsikus, aki túl jó a közönség számára. Ez a meghatározás telitalálat a zongorista ROZSNYÓI PÉTER esetében is. A ragyogóan tehetséges és eredeti, fiatal veszprémi zenészt pályatársai és az elkötelezett jazzrajongók szűk köre is nagyon nagyra tartja, de számottevő közönségre legfeljebb csak akkor számíthat, amikor valamilyen nevesség, mint a legutóbb Chick Corea előzenekarának az élén lép fel. Első albumának megjelenésére 28 éves koráig kellett várnia. Rozsnyói Péter stílusa azonnal felismerhető. Jóformán egyedülálló abból a szempontból, hogy Jacques Loussier-val ellentétben ő nem Bachot jazzesítette, hanem a jazzt „bachosította”. És tette ezt jobban, ízlésesebben minden kortársánál, sőt az esetenként hasonló irányban tapogatózott Dave Brubecknél is. Ez roppant logikus építkezést jelent, amit ugyanakkor áthat a jazz spontaneitása és sodrása. Rozsnyói muzsikája letisztult, érzelgésmentes, de óriási érzelmeket hordoz, akár csak Baché. Egy másik zenész, aki – Rozsnyóit hallgatva – eszébe juthat az embernek, a néhai Lennie Tristano, de a mester, a legtöbb esetben, szárazabb volt magyar utódjánál. Manapság óriási és méltánytalan kényszer nehezedik a fiatal jazz-zenészekre, hogy komponáljanak is. Sajnos sokuknak nem ez az erősségük. Rozsnyói Péter ezen a téren is kivételt képez.
“Serenity Prayer” c. tavaly készült szóló koncertlemezéről így nyilatkozott világhírű pályatársa, Oláh Kálmán: „Kifinomult billentés-technika, kiváló formaérzék, remek dallam- és harmóniaérzék – ezek a szavak jutnak eszembe Rozsnyói Péter új szólólemezét hallgatva. Jól ismerve Péter klasszikus zenei munkásságát is, megtapasztalhattam, hogy ugyanazzal a természetességgel és átéléssel játssza Bach műveit, mint a saját, sokszor rögtönzött darabjait, illetve a jazz-standardeket. Ez a mostani felvételén hallható rendkívül kifejező és érzelemdús játékából is kiderül, amely újra megerősítette bennem azt, hogy akkor jó egy rögtönzés, ha úgy hangzik, mintha meg lenne komponálva; egy megírt szerzemény előadása pedig akkor, ha úgy tűnik, mintha a mű éppen most születne.”
Ilyesmire lehet számítani:
According to the seasoned critic of Downbeat, John McDonough, a musicians’ musician is someone whose music is too good for the audience. Pianist PETER ROZSNYOI fits the bill perfectly. This enormously gifted, brilliant young pianist is held in great esteem by his fellow musicians and the cognoscenti but the only time he gets a mass audience is when he leads the warm-up band for some American megastar, like he did for Chick Corea last year. He had to reach the age of 28 for this, his first album (Autumn witch) to make its appearance. Peter’s style is instantly recognisable. He is practically unique inasmuch, unlike Jacques Loussier, he doesn’t jazz up Bach but bachs up jazz instead. And he does that more originally and with better taste than any of his contemporaries, including the veteran jazz giant Dave Brubeck. This means an extremely logical construction which, at the same time, is imbued by the spontaneity and vigour of jazz. Rozsnyoi’s playing is pure and lacks cheap sentimentality, however it carries powerful emotions, just like Bach’s music. Another musician whom Rozsnyoi’s style brings to mind is the late Lennie Tristano, who was actually much drier in most cases than his Hungarian successor. Nowadays there is a terribly unfair critical pressure on young musicians to write their own material. For most of them it’s an uphill struggle. Peter Rozsnyoi is an exception in this sense as well. Internationally known pianist, Kálmán Oláh, winner of the Thelonious Monk Award for Jazz Composition had this to say about Péter’s solo concert album, “Serenity Prayer”:”…His extremely expressive and emotionally charged playing only strengthened my belief that the mark of a good improvisation is when it sounds composed and the mark of a good performance of something composed is when it sounds as if it had just been thought of.”